Cukorváros büszkeségei – a Vagner zenekar
a cikk eredetije: http://www.ferfipont.hu/cukorvaros-buszkesegei-a-vagner-zenekar/
Pannónia Fesztivál, harmadik nap, Hóóórukk Hütte, az idő kicsivel 17:30 előtt. A soron következő zenekar már javában készülődik, én pedig leülök egy padra, nem csupán azért, mert kifejezetten hívogató a fedett terasz és a hideg sör a nagy kánikulában, hanem mert már hallottam játszani a színpadon álló zenészeket (és ismét kíváncsivá tettek), csak akkor még ’Catfood’-ként futottak.
Bár minden feltett szándékunk ellenére sem sikerült igazán érdemi kérdéseket intéznünk az interjúalanyokhoz, azért nézzük csak meg, pontosan kikről is van itt szó: adott négy egyetemi hallgató és egy, ma divatos szóval élve ’hipster’ művészettörténet-tanár, a frontember, Vágner Mátyás személyében. Mindannyian érdekesek, ambíciózusak és nagyon lelkesek, és ez nem csak abból derült ki, hogy két megjelent kislemezük után várhatóan július végén kiadják a harmadikat, hanem abból is, hogy ők tényleg a zenélés öröme miatt állnak ki a színpadra. Kevés olyan banda van, aki örülni tud az első és egyetlen – de legalább masszív – sornak egy koncertje folyamán, a Vagner viszont közéjük tartozik. A PaFe volt a legelső fesztivál, amelyre egy internetes szavazás során sikerült helyet szerezniük maguknak a fellépők listáján. Négy nappal a játék lezárása előtt jelentkeztek, megosztottak, szervezkedtek, és még egy egész kollégiumot is mozgósítottak – a lakókhoz egyesével bekopogtatva – a győzelem érdekében. Céltudatosságból tehát nincs hiány, de mi a helyzet a zeneiséggel?
Simán el tudnám képzelni, hogy ők szólnak egy nyár esti kerti partin, ahol éppen a medencébe lógatom a lábam, és koktélt szürcsölgetek… Kellemes, szándékosan nem túlbonyolított hangzás, egy kicsit Kispál és a Borz a Vagner-féle egyediséggel elegyítve. A ’Cukorváros’ című nótájukban – mely a fiúk szülővárosáról, Kaposvárról szól, és melyet az MTV-n is hallhat a közönség – például külön tetszett a szám végén felcsendülő szájharmonika, ami egyébként határozottan jól áll a frontember kezébe. Aztán, frappáns, mély mondanivalójú szövegeket kapunk az arcunkba, amiket azért egy laikusnak kicsit több ideig kellene boncolgatnia, hogy megértse, de végre valahára gyarapodik az olyan magyar zenekarok száma, akik nem csak üres klisékről dalolnak.
Van egy olyan érzésem, hogy fogunk még hallani a srácokról, nem csupán a következő lemezük, de a terveik között szereplő Fishing on Orfű fesztivál kapcsán is -ha idén még nem, hát legkésőbb 2014-ben. Reméljük, hogy addigra a bérletes első sor mögött alakul még jó néhány másik is, de a Vagner köszöni, elégedett az eddigi sikerekkel. Hogy az egyik gitáros, Kutas Balázs szavait idézzem: „Nem kell túl sokat remélni egy koncerttől, és akkor mindig jól érzi magát az ember!”Vágner Mátyás – ének
Völgyi Péter – gitár
Kutas Balázs – gitár
Tárkányi Péter – basszusgitár
Bogdánfi Péter– dob
Burai Anna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése