STÚ-STÚ-STÚDIÓ 1. rész

A motiváció

"Ha tízből egy látja, és az sem jön el, már jó!" (Bogdánfi Péter (dob) a Facebookról)

  Bármilyen nagypofájú vagyok az életben, mégis keveset blogolok a bandáról, annyi minden más van nyáron az emberrel, hogy nem szívesen ücsörgök a gép előtt. Most azonban ez a gatyarohasztó hőség engem is a szoba hűvösébe száműzött.
  A leeresztett redőny lécei közt beszűrődő fénypettyek hangulatosra tapétázták a besötétített szobát, a zenelejátszó három heti anyaggal előre betárazva ontja a muzsikát, szóval minden készen áll, hogy lepötyörésszem a mesémet...

  Második alkalommal jártunk Érden a Nortyx stúdióban, majdnem hajszálra pontosan ugyanarra a júliusi hétre sikerült időzítenünk az utat mint tavaly. Annak idején, amikor eldöntöttük, hogy megkomolyodunk (akkor váltottunk nevet és határoztuk el, hogy lesznek kislemezek meg klipek), megpróbáltunk internetes referenciák alapján olyan kis hangstúdió manufaktúrát találni, ahol a zeneimádat nagyfokú szakmai- és technikai tudással társul, reménykedve, hogy aztán az ominózus hely városunk 100 kilométeres körzetében lesz... Nem lett!

 

   "Kérlek 10 előtt ne érjetek ide, mert én hajnali 3-ig dolgozok előző nap, így ha korábban kell keljek, akkor fáradt leszek...és akkor nem vagyok annyira türelmes :)" 

Pepe, a hangmérnök intelmei 

  Fakuló emlékeim szerint végül azért választottuk mégis Érdet, mert a referenciái közt volt pár ígéretes felvétel. Azóta is sokan kérdik, hogy miért nem a Jeladót vagy más, koncerten sikeres dalt vettünk fel azonnal és miért a bizonytalanabb megítélésű új számokkal vacakoltunk.
   Nekik csak annyit tudok mondani, hogy az ilyen döntések mindig sok szempontot vesznek figyelembe, részemről a legfontosabb például az volt, hogy ha hosszútávon gondolkodunk, akkor előbb utóbb úgyis minden dal sorra kerül.
  Nem szerettem volna, ha a korábbi felállás dalait ismételgetjük a végtelenségig. Másrészt pedig amikor új dalok születnek, azt nagyon meg akarja mutatni az ember másoknak. Így azt a szabályt hoztam/tuk, hogy három dalt rögzítünk alkalmanként (ez általában kétnapi munka) és abból egy zeneszám a régi repertoárból lesz (ami alatt a Catfoodos korszakunkat kell érteni).
Megbántuk-e ezt a taktikát? Én személy szerint nem, ha csak arra gondolok, hogy a 'Tűnik el' című dal első nekifutásra máris a RTL klubon landolt (anno megnézhetted ITT), vagy hogy a 'Cukorváros' az MTV műsorába került.



Idén az elhatározás erősebb volt mint bármikor. Három, ütősnek gondolt dallal a tarsolyunkban vágtunk neki:
  A 'Cataflam' a banda aktuális kedvence, bulizós klubzenének készült, a közepén légkalapács lábdobbal, elhalkulással, kitöréssel... elég dinamikus szerzemény, zenészként roppant hálás játszani, mindenki a legjobb oldalát mutathatja meg benne.
  A 'Bádogból házat' igazi ballada, korábban ilyesmit nem írtunk vagy csak ritkán került bele a koncert setlist-be, mivel egy kis klubban a koncert mindig a hangulat fokozásáról a féktelen bulizásról szól, nehéz a gyors számok közé egy-egy csendesebb dalt illeszteni. Szöveg szempontjából jelenleg ez a kedvencem az összes új szám közül, minden sorát vállalom, tele van személyes üzenetekkel, talán ha ketten értjük ezen a világon.
  A harmadik szerzemény a 'régiek' közül való 'Forrás', majdhogynem rajongói nyomásra került felvételre. Szinte minden koncertünk kötelező darabja. Rajtaütésszerűen felnyestük. Azonban ezt a felvételt csak ősszel tesszük közzé, mert némi extrával szeretnénk publikálni.

Következő alkalommal már  a stúdiózáskor készült képekkel, videókkal folytatom.

Mátyás