2013. augusztus 3., szombat

NEM DEEP PURPLE ÖCSISAJT!


Alig telik el úgy hét, hogy az eggyel fölöttem járó korosztály 'Cukorváros' című dalunk okán cinkos kacsintással, vidáman oldalba bökve meg ne említené, hogy tudják ám, honnan van a dal végén felhangzó néhány taktus... tudják a fenéket... de ha téged érdekel, szívesen elmesélem.
Nem nagyon szándékozok teketóriázni, a dalrészlet gyökere egy az egyben megtalálható a világhírű 20. századi zeneszerző, Maurice Ravel Boleró című zenekari művében, ami 1928-ban keletkezett, a jellegzetes pergődob ritmus a mű dallamának megrögzött állandóságát támasztja alá.


A történet itt véget is érhetne, ha valóban ez a mű lenne a dalrészletünk inspiráló forrása, azonban ennél kicsit áttételesebb a kapcsolat.
1966-ban Jeff Beck a Yardbirds zenekar gitárosa egy egy érdekes felvételt készített Beck's Bolero címen, amiben az akkor még kósza gondolatként sem sem létező Led Zeppelin zenekar eljövendő gitárosa, Jimmy Page, és basszerosa, John Paul Jones is közreműködött. Ezen a felvételen is hallható a jellegzetes taktus.


Itt is véget érhetne a történet, de még korántsem jutottunk a célunkhoz, ugyanis még ez a felvétel se inspirált közvetlenül. Mivel később a Led Zeppelin zenekar 1968-as, bemutatkozó lemezén is megjelent a dallam. Méghozzá a How Many More Times című összetett szerzemény 5:12 másodpercénél, mint a fokozás eszköze... alig pár másodpercig szólal meg, mégis ez gyakorolt rám mély benyomást még gimnazista koromban, amikor először hallottam.

Ilyen egyszerű lenne a történet befejezése? Bárcsak. A közvetlen hatás (dobpergés) a Supergrass zenekar Bad blood című számából származik (1:53) 2008 környékéről, ebben a számban is rövid részletként jelenik meg, de ekkora már annyi változatban hallottam - és most már ti is - hogy egy gyakran használt katarzis előtti zenei fokozásnak tűnt, amit a könnyűzene is előszeretettel alkalmaz.

Itt ért véget a történet. Legközelebb a dalszövegekről mesélek.
Álmodjatok szépeket!
(Ha fogalmad sincs mi a rákról beszéltem eddig, akkor hallgasd meg a dalunkat) 2:53-tól az ominózus rész





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése