A BORÍTÓKRÓL I.

   

A VAGNER egy csináld magad zenekar, úgyhogy igyekszünk mindent házon belül megoldani. Így vagyunk a CD borítókkal is. Nem tudom más bandák mennyire dúskálnak a kreatív munkatársakban, minket valahogy elkerültek, pedig mivel művészeti iskolában tanítok sok tehetséges embert ismertem meg, de valahogy sosem tolongtak, ha ingyen melóról volt szó (kacsintás). Én meg az "apa majd ügyesen megcsinálja" típus vagyok.

   Már a zenekar hőskorában is folyton demó CD-ket fabrikáltunk, kellet a tárgy, az érzet, hogy lám-lám itt az anyag, kézbe vehető, majd jól teleszórjuk vele az emberiséget és pikk-pakk a világhír (kis)kapuján kopogtatunk. Gondolom minden kor feltörekvő zenészeinek megvolt a maga technikája erre. Paul McCartney máig őrizgeti a Beatles (vagyis Quarrymen) első acetát lemezét, a 90-es években a bandák magnókat kötöttek össze demójuk "nagyipari" másolására...
   Első, már stúdióban készült kislemezünk még Catfood néven "jelent meg". Nyári kislemez, azóta már megtanultam, hogy nyáron nem túl sok értelme van bármiféle anyagot bemutatni, mert az internetet igen kevesen viszik magukkal a Balatonba. (Persze azért most is épp nyárra időzítettünk egyet, nehogy már jó legyen.)
   Másik elmebajom ez a lokálpatrióta hozzáállás volt, miszerint mi kaposvári zenekar vagyunk, valamilyen formában ennek a dalokban és a kísérő képanyagokban is meg kell jelennie, nem tudni mi volt ezzel a cél (lehet, hogy abban reménykedtem, hogy a város ingyen próbahellyel jutalmaz minket), el is múlt már egy ideje...
   Szóval választottunk egy jellegzetes kaposvári képet, a CASCO feliratot Dorottya Szálló mellett, annak is a legszebb, a zenekar nevére utaló C betűjét és íme, kész is volt a kislemez borító (másik oldalán a kedvenc, macskás lábdobbőrrel).

   Szép volt jó volt, gyártottunk belőle százat (szerencsére csak mutogatni) aztán a hirtelen rám tört zenei identitás válság kellős közepén fogtam és megváltoztattam a zenekar nevét és így ugrott a CD is...
    Mindenki ismeri a sztorit vagy ha nem hát én el nem mondom újra, de a lényeg, hogy már 2 éve történt és a döntés jónak bizonyult, viszont ott álltunk hirtelen 100 megírt CD-vel borító nélkül. Gyorsan cselekedtünk és életünk egyik legfurább koncertje után készült pár fotót használtuk fel. Attól volt fura, hogy azon héten kétszer játszottunk és az új nevünk még nem vonzott senkit, de mivel a kislemezt még Catfood néven alkottuk, a hozzá tartozó kislemez bemutatón is így szerepeltünk , arra a koncertre szép számmal el is jöttek.
   Érdekesség, hogy ez a három számos kislemez létezik egy darab bakelit lemezre vágott példányban is. Léte csupán annak köszönhető, hogy rettentő kíváncsi voltam, miként fog szólni lemezjátszón. (Jól.)

A korábbi koncerten Főr Gábor barátunk lőtt rólunk pár képet, amin a többiekhez képest olyan magasnak tűnhetek, hogy görnyednem kell, de valójában valami kósza betondarabon állok. Egy céllövölde előtt pózoltunk. A borító hátulján Völgyi Pít várakozik a lángosára az esélykiegyenlítő (coca-colát és pepsit egyaránt reklámozó) büfés-kocsi előtt. A lángos evés mára elmaradhatatlan velejárója lett a szabadtéri koncertjeinknek. Pít már nem zenél velünk, de lángost még mindig eszik. Ebből nem tudom mire kellene következtetni, hacsak arra nem, hogy a lángos egy fasza kis kaja.

Folyt köv.
Mátyás